Budapest: XIII. ker., Zsinór utca 38-40., 70 lakásos önkormányzati bérház Zsinórmérték Rászorulóknak lakást építeni politikai akarat kérdése. De most ne foglalkozzunk a politikai háttérrel, beszéljünk arról, hogy milyen ma ez a nagyrészt téglából, cementből és üvegből összeálló corpus a 21. század elején Budapest egyik kerületében, a szociális lakásépítés szempontjából a huszadik században már többször is elsőnek befutó Angyalföldön. Az építész dolga az, hogy adott építési programra házat - vagyis anyagokkal lehatárolt teret, térstruktúrát - találjon ki, a megfogalmazott igényekhez geometriai méreteket, anyagokat és szerkezeteket rendeljen. A programok alapvetően kétfélék: vagy konkrét használókra kell valamit tervezni, vagy nem. A tömeges méretekben épülő lakásokat konkrét lakók, konkrét igények híján funkciósémák és előírások alapján tervezik. Ehhez az építész tapasztalata, találékonysága és intelligenciája magasabb komfortérzetet, tetszetősebb külcsínt, jobb térszervezést tehet hozzá, míg az építés során a úl szűkös költségvetés, az előre nem kalkulálható külső környezeti változások pedig sokat elvehetnek belőle. A telek tájolásából és terepviszonyaiból kiindulva az, hogy az épületet a telken belül hogyan lehet elhelyezni, s az elhelyezésből adódóan az egyes lakásokat hogyan lehet tájolni, kinek hova néz az ablaka, hogyan kapcsolódnak szintenként a vizesblokkok, hogyan variálhatók az egymás melletti és fölötti egységek – mind a tervezési fázisban akkurátusan végiggondolt téri kombinatorika eredményei, a mindenkori telek fizikai jellemzőiből származtatva. Ma a lakások belső elrendezését a jövőbeni használó egyáltalán nem ismert, időben változó életmódja és annak valódi térszükséglete helyett örökölt funkciósémák határozzák meg. Előre nem ismert (fiktív) lakóknak csak látszólag könnyű tervezni a konyha-étkező-nappali blokkot a háló-fürdő blokktól elválasztó közlekedő zónákkal leírható sémák segítségével. Míg a nyolcvanas években pl. tilos volt ún. amerikai konyhás nappalit tervezni, ma már szinte mindenhol nappali térrel egybeépített konyhát találunk. Az új elrendezés mögött persze ott van a „kevesebb fal, nagyobbnak tűnő tér, kevesebb négyzetméteren” pragmatizmusa is, nem csak a divat. A sematikus térszerkezet sematikus életmód modellt ír elő, mindenkinek, aki itt él, nagyjából ugyanúgy kell élnie. A tér határozza meg a benne élhető életet, nem az ember a maga számára szükséges teret. A sematizmussal jobb híján még ki is békülhetnénk, ami ennél nagyobb gond, hogy a sémáink elavultak, nem alkalmazkodtak a megváltozott igényekhez. Egyrészt ezek a változások gyorsan következtek be, másrészt nincsenek olyan intézményeink, amelyek ezeket a változásokat kutatásokkal alátámasztva feldolgoznák, és egészen a részletekig - geometriai méretekig lebontva – kielemeznék. Ki tudja megmondani ma, hogy ha valaki szelektíven szeretné a háztartásában gyűjteni a szemetet, akkor mekkora helyet kell ennek a lakásban biztosítani? Látszólag jelentéktelen, kis dolgokról van szó, ugyanakkor ha funkció- és beépített bútor sémák szerint tervezünk évente több ezer lakást, akkor ez már egészen más dimenziót kap, miközben a csapból is a fenntarthatóság és az ehhez szükséges életmódbeli változások propagandája folyik. Az új OTÉK szerint ma már nem kötelező lakástartozék a kamra. Korábban nem lehetett lakást építeni kamra nélkül, igaz, egyre kisebb lett, sok helyen már csak beépített – de átszellőztetett! - szekrény maradt belőle. Ma több ezer lakást lehet építeni úgy, hogy a hűtőn kívül valójában nincs hely tartalék élelmiszereknek vagy idényszerűen használt eszközöknek. Ebben az életformában a hűtőszekrény reprezentálja a fogyasztói kultúrában végbement változásokat, amelyeket évekkel, évtizedekkel megkésve reagált le a szabályozás. Ma a lakáspiac tele van olyan új építésű lakással, amelyek alkalmatlanok egy környezettudatos, takarékos, a jelenlegi fogyasztás helyett a jövőbeni fogyasztásra hangsúlyt helyező életformának. Kamra tehát nincs és nem is lesz egyhamar. Évek fognak eltelni, amíg talán(!) az OTÉK-ba visszakerülhet a kamra, mint kötelezően megépítendő, lakáshoz tartozó helyiség. Roth János DLA, Kertész Bence és Vizer Balázs építészek tervei alapján készült el – az építkezés során sok kisebb-nagyobb költségcsökkentésnek szánt változtatással – az angyalföldi szociális lakásépítési program keretében a Zsinór utcában egy hetven lakásos bérház. A Roth Műteremnek már nem ez az első szociális bérlakása a kerületben, amelyet saját maguk által kifejlesztett tervezési irányelvek szerint alakítottak ki. Ezen elvek szerint korábban már terveztek egy másik bérlakást az Ambrus utcába és megépült egy értékesítésre szánt társasházuk is a Frangepán utca - Jász utca sarkán. Alapkoncepciójuk egyik lényeges eleme az épület és a telek viszonyából indul ki, és a telken belüli nagy funkcionális egységekre (lakások, közösségi terek, közlekedés, tárolás, kert) vonatkozó elrendezést határozza meg. A törvény adott lakásszámhoz adott mennyiségű parkoló létesítését írja elő, amit sok esetben többszintes mélygarázs létrehozásával lehet csak abszolválni. Itt csak egy pinceszint van, a földszintet teljes egészében a közösségi tereknek, közlekedésnek, tárolásnak és a fennmaradó meglehetősen nagy részt a kertnek szentelik. A földszinten fedett-nyitott parkolót helyeznek el, így ennek tetején az első emeleten egy szélvédett és barátságos belső udvart lehet kialakítani, amelyről egy külső lépcső vezet a kertbe. Ez a remek arányú, három oldalról védett udvar egyszerre intim és egyszerre olyan, mintha az ember egy reptéri teraszon állna, ahonnan kiválóan belátható minden fontos történés a környéken. Az emelt udvarszint miatt a belső udvarra nyíló lakások világosak, saját teraszuk van, amelyek a privát és közösségi élet átmeneti zónájaként ad hoc találkozásokra, szomszédolásra hívogatnak. Az átadáskor, amikor a szép számban megjelent közönség a lakásokat mustrálta, hallottam persze olyan megjegyzéseket is, hogy „nem biztonságos, addig jó, amíg be nem törnek”. De az épület egésze biztonságos, kaputelefon a bejáratnál, a kertet magas kerítés választja el a szomszédoktól, miért ne lehetne hát az udvar pár négyzetmétere saját terasz, szinte csak jelzésszerűen leválasztva a közösségi tértől? A jót is szokni kell. Az udvar, a nyitott lépcsőház, a függőfolyosók és a kert felkínálja magát a lakóközösségnek közös gyerekpesztrálásra, napozásra, kellemes beszélgetésre. A tér tud mindent, ami egy közösség kialakulását és megtartását szolgálja, majd az itt lakó embereken múlik, hogy élni tudnak-e vele. Az építkezést menedzselő AUV Vagyonkezelő Zrt. (az önkormányzat vagyonkezelő cége) előre meghatározta, hogy a lakások átlag alapterülete megközelítőleg 50 m2 legyen, és megszabta, hogy a garzonlakások száma ne haladja meg a 25%-ot. Érdemes összehasonlítani a számokat a múltbéliekkel. A szociális bérlakásépítés előzményének tekinthető tömeges lakásépítés, a sokak által gyűlölt paneles lakótelepek esetében a hatvanas évek elején az átlagos lakás alapterület 48 m2-ről 54 m2-re nőtt. S bár a Zsinór utcai lakásokban sincs kamra, de minden lakáshoz tartozik a földszinten egy átszellőztetett, hűvös, zárható tároló. Itt is egy térben van a konyha, az étkező és a nappali, de ahol lehetett, a szemközti falakon nyitható ablakokat terveztek, hogy kereszthuzattal természetes módon pillanatok alatt kiszellőztethető legyen a helyiség. A hálószobák mindenhol kellemes arányúak és méretűek, a burkolatok ízlésesek, a függőfolyosók elegendő szélességűek, hogy akár két babakocsi is elférjen egymás mellett. A ház nem különleges, nem drága anyagokkal és bonyolult formákkal hívja fel magára a figyelmet. Racionális és emberi. Átgondolt tervezési munka, amely adott keretek között primer építészeti eszközökkel – geometriával, arányokkal, térszervezéssel, logikával és fénnyel - biztosítja a lehető legmagasabb életminőséget. Ha ez lenne a huszonegyedik századi szociális minimum magyarországi zsinórmértéke, mindannyian büszkék lehetnénk rá. Pásztor Erika Katalina epiteszforum.hu A cikk nyomtatásban megjelent a Budapest folyóirat 2011/2. (február) számában. Szikár alapelvek mentén - önkormányzati bérház a XIII. kerületben Along sparing principles Architects Bence Kertész, János Roth and Balázs Vizér designed a municipal apartment house in the 13th District of Budapest. During the planning period, the most important task was to keep to the very low budget to derive future bearable rents. Nevertheless, the architects strived to create architectural quality and liveable spaces; moreover, to satisfy the demands of modern living. The main principle was to form rational and practical layouts and open staircases and gangways. Besides the ground floor, just one basement floor was placed with a car park under the building. Elevations were animated by coloured stripes and the rhythm of the hole-like openings. Koncepció A tervezés során döntő szempont volt a lakások olcsó bére miatt előre meghatározott, nagyon alacsony költségkeret, amelyből gazdálkodni lehetett. Az építészek az ilyen típusú épületek építészeti kialakítására már a korábbiakban, a Frangepán u.- Jász u. sarkán álló és az Ambrus u. alatti foghíj épületek tervezése során irányelveket dolgoztak ki. Ezek azt a célt szolgálják, hogy az alacsony bekerülési költség ellenére építészeti karakter szülessen és használható, közösségformáló közösségi terek jöjjenek létre a korszerű lakhatás megkövetelte igények kielégítése mellett. A tervezők szándéka szerint ezek a lakóépületek éppen célszerűségükkel, szikárságukkal szolgálják egyedi, az átlagostól eltérő arculatuk megteremtését. Ezen alapelvek a funkcionális elrendezés szempontjából a nyitott lépcsőházak, közlekedők és az épülettömegek közötti köztes terek  közösségi térként történő kialakítását, csupán egy pinceszint létesítését, valamint a további parkolók és tárolók földszinten való elhelyezését tartalmazzák. Tömegalakítás és homlokzatképzés tekintetében pedig az egyedüli homlokzati anyagnak, a vakolatnak több színben történő használatát, valamint a nyílászárók ritmizálásával képzett lyuk-architektúra alkalmazását irányozzák elő. Helyszín A foghíjtelek a XIII. kerületben, lazán beépített, vegyes funkciójú területen található. A Róbert Károly út felől elindult városrehabilitációs folyamat mostanra érte el ezeket a tömböket, így itt is rohamos funkcióváltás és fejlődés indult meg. Ennek példája a Rákos-patak mentén, a Tahi utcában kialakult városias beépítés. Mindezek ellenére a ház két közvetlen szomszédja (egyenlőre) földszintes épület. A tömb beépítését az építészek által korábban készített Városrendezési Tanulmány zártsorú beépítéssel, a tömbbelsőbe benyúló épületszárnyakkal és max. F+4+T szintszámmal határozta meg. A telek zöldterülete a szomszédos önkormányzati tulajdonú telek közcélra átadott szakaszán a Rákos-patak menti zöldterülettel nyert összeköttetést. Funkcionális elrendezés Az építtető által meghatározott program alapján 70 lakás (16 db garzon, 42 db kétszobás, illetve 12 db nagy lakás) épült 50,2 m2 átlagos területtel (erkélyek nélkül), továbbá a földszinten egy 90 m2-es, üzletként hasznosítható terület. A két lépcsőházat összekötő földszinti előcsarnok a terv szerint felülvilágítóval rendelkezett, ezt a kivitelezés során sajnos elhagyták. A lakásonkénti parkolóhelyek és 2 m2-es tároló kamrák a pinceszinten és földszinten helyezkednek el. A két udvari szárny által határolt, földszint felett kialakított zöld udvar a régi zártudvaros lakóházak mintájára egyfajta közösségi élet színtere kíván lenni. Ezt segíti elő a hátsó kert felé kialakított lejárat is. Telepítés és alaprajzi elrendezés Az épület alaprajzi kialakításánál a tervezők tiszta, áttekinthető alaprajzi rendszerek kialakítására és a közlekedők alapterületének optimalizálására törekedtek. A lépcsőházak, közlekedők az udvar felé nyitottak. Az alagsori gépkocsitárolók lehajtója az udvarra vezető áthajtóval együttesen került elhelyezésre. Az utcai szárny szintszáma Fsz.+ 4 em., az udvari szárnyak Fsz.+ 5 em. kialakításúak, amelyek a földszinti gépkocsi tárolók felett a zöldterület felé megnyitott, a kerthez képest 1 szinttel megemelt átriumot fognak közre. Ezzel a tömegalakítással sikerült a 16 m-es megengedett maximális építménymagasságot tartani úgy, hogy a tervezési program maradéktalanul teljesüljön - magastetős kialakítás és tetőtéri lakások nélkül. Az utcai szárny visszahúzott tetőszintjén 2 db tetőteraszos lakás kapott helyet. Homlokzatképzés Az utcai és az udvari homlokzatok hőszigetelt vakolatrendszerrel készültek. Az utcai oldalon a sötétebb tónusú alapsíkba bevágott, összefogott ablakok közötti mezők és kávák a műanyag nyílászárók fehér felületével egyeznek meg. Plasztikai változatosságot a felső két szinten kialakított loggiák jelentenek. Az épület földszinti homlokzataira vandál- és falfirkabiztos keményvakolat került. Az utcai, déli oldalra redőnyös árnyékolás készült, de a kivitelezés során csak a redőnyszekrényeket építették be. A redőnyöket majd a lakók építhetik be, saját igényeik szerint. Az erkélymellvédek mázolt acél pálcarácsos szerkezetűek. Az udvari szárnyakon a változatos nyíláskiosztás, a tömör és áttört folyosó-mellvédek játéka, a ritmusváltások és a bütük plasztikus kezelése ellensúlyozzák az olcsó homlokzati megoldásokat. Roth János DLA Projekt neve: 70 lakásos önkormányzati bérház, Budapest, XIII.Zsínór u. 38-40. Építész tervezők: Roth János DLA, Kertész Bence, Vizer Balázs Generáltervező: ZACC Építésziroda Kft. Tervezés éve: 2008-2009 Kivitelezés éve: 2009-2010 Építtető / Megbízó: XIII. kerület Önkormányzata Generálkivitelező: Hérosz Zrt. A tervezett épület tervrajzai pdf formátumban • Helyszínrajz • Pinceszinti alaprajz • Földszinti alaprajz • 1. emeleti alaprajz • 2. emeleti alaprajz • 3. és 4. emeleti alaprajz • 5. emeleti alaprajz • A-A metszet • B-B metszet • Utcai honlokzat • Vissza a XIII. kerületi lakóépületek oldalra • Vissza az elkészült épületek oldalra