Nemzeti vándorszínház
- adalékok az új Nemzeti építési engedélyéhez -
ÉS (Élet és Irodalom)
XLIV. Évfolyam, 34. szám, 2000. augusztus 25.
Az ÉS augusztus 4-i számában közölt, Vargha Mihály barátom által írt Schwajdáék vándorszínháza című írása, és Schneller Istvánnak, Budapest főépítészének a HVG-ben megjelent cikke (32. szám) indított az alábbiak közlésére:

1) Miniszteri rendelet intézkedik az engedélyezésre benyújtott építészeti tervek előzetes zsűrizéséről. Az első fokú építési hatóság nem köteles a tervhez csatolt „Tervtanácsi” jegyzőkönyv megállapításait figyelembe venni, de maga a jegyzőkönyv a beadott tervdokumentáció elengedhetetlen tartozéka.

2) Az új Nemzeti Színház építési engedélyi dokumentációja nem rendelkezhet ezzel a melléklettel, mivel a központi Építészeti-műszaki Tervtanácson csupán a koncepciótervet mutatták be 1999. december 8-án. Ez a hiányosság önmagában elegendő az építési engedély kiadásának elhúzódásához, ahogy ezt számos „közrendű” építtető és tervező is megtapasztalhatta.

3) Ráadásul az említett koncepciótervi Tervtanács nem is támogatta e koncepció-tervet, amely, méltón vándorszínház mivoltához, a bírálatra kiadott változat szerint még egy dunai félszigeten épült volna, csak a december 8-i állapot (a nyilvánvaló műszaki ellehetetlenülés) lökte vissza a jelenlegi helyére. Miközben persze az épület semmit sem változott, ami csak azért megszokott már a kormánybiztos szerint, mert eredetileg úgyis a Városligeti-tó közelében lévő helyszínre készült.

4) A koncepciótervi Tervtanács semmitmondó jegyzőkönyve nem tartalmazta az ott elhangzó véleményeket (pedig, szokatlan módon, előzetesen, írásban is kérték tőlünk, bírálóktól). Ez ellen többen tiltakoztunk, természetesen eredménytelenül. Gondolom, hogy ez a mellékletek nélküli jegyzőkönyv került az építési hatósághoz, tehát nemcsak a tényleges engedélyezési terv zsűrijegyzőkönyve hiányzik, hanem még a becsatolt sem teljes. Ezért vélem szükségesnek a nyilvánosságot tájékoztatni, mellékelve az általam írt eredeti szakmai véleményt.


Szakmai vélemény

az új Nemzeti Színház koncepcióterv 1999. december 8-i Központi Építészeti-Műszaki Tervtanácson bemutatott tervdokumentációhoz

1. A szakmai vélemény előszavaként, feltétlenül jegyzőkönyvileg rögzített állásfoglalásként, idézek egy bekezdést a MÉSZ (Magyar Építészek Szövetsége) nyílt leveléből - melyet 1999 április havában intézett Schwajda György kormánybiztos úrhoz: "... A Nemzeti Színház megteremtése a nemzet ügye. Megépítésének évszázados elodázása bizonyára abból adódik, hogy nem jött létre nemzeti konszenzus ebben az ügyben a megvalósítás mikéntjéről. A MÉSZ vallja, hogy ilyen horderejű kérdésben ma is csak közmegegyezés alapján lehet dönteni, és megvalósításához közös nemzeti akarat szükségeltetik. Úgy érezzük, hogy ezt a nemzet előtt, a legszélesebb nyilvánosság biztosításával, az építésztársadalom megszólításával és bevonásával lehet megvalósítani. A legmegfelelőbb építészeti megoldás kiválasztására, a demokrácia szabályai szerint, a pályázati forma a legalkalmasabb. A helyszín kijelölése és a részletes szabályozási terv készítése és jóváhagyása miatt a pályázat előzőekkel egyidejű lefolytatása esetén elég idő marad az ügy lebonyolítására úgy, hogy a véghatáridő betartható maradjon..."
Teszem mindezt azért, mert a Központi Tervtanácsba a MÉSZ delegált, és a testületi állásfoglalás teljes mértékben megegyezik az én véleményemmel is. Itt csak zárójelben idézem akár a Magyar Építész Kamara, akár a Budapesti Építész Kamara, akár a Budapest Főváros Közgyűlésének hasonló értelmű határozatait, remélem, hogy a zsűribe delegált kollégáim ezt saját kompetenciájukban is megteszik.

2. A bevezetést az alábbi építészeti-építőművészeti indokokkal támasztom alá.

a) Ez a terv mint építészeti koncepció, alkalmatlan a bírálatra:

A koncepció kialakítása során legalább az alábbi építészeti kérdésekben kötelező állást foglalni, vagy illene alternatívákat képviselni:

- a terület tényleges biztosításának előzetes hatósági engedélyeztetése hiányzik, a járulékos beruházások tájékoztató költségigénye (ami véleményem szerint eléri a színházépítés költségeit) ugyancsak hiányzik. Milyen döntést lehet így hozni, amikor a költségtényező elsőrendű szempont volt eddig is a politikai döntésben?

- a terület feltárására, gyalogos, tömegközlekedési, gépkocsiforgalmi megközelítésére pusztán utalások találhatók az anyagban (például: „feltételezzük, hogy kiépül a terület beépítésére vonatkozó üzleti vállalkozás kapcsán a szükséges 200 gépkocsi parkolóhelye”...[?]).
Honnan érkezik a gyalogosforgalom: a Duna-palota parkolóin át, a Dunán, hajóval vagy a Haller utcai APEH-től? - erre még csak utalás sincs! Mit csinálnak itt a művészek, mit csinál a közönség előadás előtt-után, hol a városi kontextus, hol lehet színház után vacsorázni?
Mi lesz itt 2000. március 15-én? Félig kész, széljárta hajdani expóterület felvonulási területek kerítéseivel, vagy talán a pesti City Süd?

b) Ez a terv mint az új Nemzeti Színház és budapesti Duna-part építészeti együttese alkalmatlan a bírálatra:
A koncepciótervnek meggyőzően indokolni kellene a színház választott tengelyét, a főhomlokzat irányultságát. Melyik oldal egyáltalán a főhomlokzat? A bejárati üvegtető? A Duna-parti elborzasztó kavalkád?
Egyáltalán, áll-e bárhol is a Duna-parton ferde tengelyű épület?
Semmilyen máig érvényes elvet nem lehet desztillálni a Duna-parti középületek és közterek építészeti kialakításából? Hol a Parlament, a Vámház, a Műegyetem tengelyessége? Hol vannak a Duna-parti terekre szervezett középületek - az Akadémia, az Anna templom, a Vigadó? Hol van a megújult szállodasor legfrissebb építészeti tapasztalata?
Nyilvánvaló, hogy ezek a kérdések még csak fel sem merültek.
Ezek elemzése, az ezekre való halvány utalás nélkül lehet a Duna-parton Nemzeti Színház építészeti koncepciójáról tárgyalni?
Hitem szerint nem lehet.

c) Visszatérve a bevezetéshez. A legutóbbi pályázat építészeti anyagát jól ismerjük. Az ottani több mint 70 tervből is csak 8-10 képviselt valódi építészeti koncepcióterv szintjén adott választ a Nemzeti és az Erzsébet tér építési-városépítési, gazdaságossági kérdéseire.
Most ott tartanánk, hogy már egy terv is elég a koncepcióhoz, egy olyan terv, mely ennek a pályázatnak az építészeti rangsorában legfeljebb a többi 60 között szerepelhetett volna. (...)
Kérem jegyzőkönyvileg rögzíteni, hogy a benyújtott tervet, a MÉSZ képviseletében, építészeti bírálatra alkalmatlannak tartom, tárgyalását ellenzem.
Ha egyéb szakmai vélemények indokolják, hogy technológiai, programképzési szempontból a Tervtanács megtárgyalja, akkor az ilyen értelmű tárgyalását elfogadom. Magam is tisztelem a tervező színháztechnológiai tapasztalatait. Magam is szükségesnek tartok egy alaposan - építész szakértővel együtt - előkészített programot. A francia gyakorlat ismeri az „Architecte programmateur” fogalmát. Ez rendjén való, de szerepe nem téveszthető össze az alkotó építészével.

Javasolom, hogy az építészeti koncepciót keressük tovább, talán még megtehetjük a siker reményében. Ha mégsem, hadd idézzem (...) Antonius szavait:
"... nagy Caesar elesett.
Ó mily esés volt ez, jó honfiak!
Elestem akkor én, ti és mi mind."

Budapest, 1999. december 5.
Roth János DLA
Ybl-díjas építész